Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lotz János bonyhádi diákévei

Riport dr. Kolta László helytörténésszel

 

1. Az Új Dunatáj című folyóirat 2000. decemberi számában jelent meg az Ön tanulmánya Lotz János bonyhádi diákéveiről. Honnan jött az ötlet, hogy Lotz Jánosról írjon, és milyen források álltak rendelkezésére az adatgyűjtéshez?

 

Mint történelemtanár azt vallom, hogy ismerjük meg a családunk, a lakóhelyünk, a munkahelyünk történetét.  Így jutottam el, mint fiatal tanár, hogy a bonyhádi gimnázium történetével kezdtem foglalkozni. Az első ilyen merész vállalkozás az volt, amikor 1956-ban az iskola 150 éves jubileumát ünnepeltük, s akkor a bonyhádi evangélikus gimnázium volt az egyetlen olyan államosított egyházi iskola, mely fel merte tárni a proletárdiktatúra éveiben demokratikus hagyományait, nevelési célkitűzéseit, hazafias szemléletre nevelő munkásságát. Hát így kóstoltam bele az iskolatörténetbe, aztán majdnem 30 évvel később a Tankönyvkiadó egy 50 kötetes sorozatot indított el Iskolák a múltból címen, s ebben a sorozatban szerepelt a bonyhádi gimnázium története is. Ezt a megbízatást is elvállaltam, így 1991-ben megjelent az az iskolatörténet, amely azóta is közkézen forog, az a bizonyos zöld kis kötet. Ez az utóbbi feladat ösztönzött arra, hogy az iskola történetének részleteibe is beletekintsek, s így jutottam el a régi évkönyvek tanulmányozásához, és az önképzőköri jegyzőkönyvek tanulmányozásához is. Tehát a forrásaim az 1908-ban alapított Petőfi Sándor Önképzőkör jegyzőkönyvei, s a ma is meglévő Érdemkönyv, ahol a legkiválóbb diákok munkáit rögzítették Ez szolgált anyagul, hogy felfigyeljek Lotz Jánosra, akit én egyébként név szerint diák koromból is ismertem, mert ő 1931-ben érettségizett, én pedig 1932 szeptemberében voltam elsős kisdiák. Lotz János neve akkor már márka volt.

 

 

2. Lotz János egy somogyvámosi, úgynevezett „kisbirtokos-napszámos” család gyermekeként

született. Abban az időben nem volt szokványos, hogy a szegény sorsú gyerekek gimnáziumban tanuljanak. Egyáltalán hogy került egy Somogy megyei diák a Tolna megyei Bonyhád gimnáziumába?

 

A Lotz család a 18. század közepén a német betelepítéssel együtt került Mo-ra, és Somogy keleti részén néhány német ajkú faluba telepítették be őket, mint jobbágyokat. Zsellérek voltak, ez annyit jelent, hogy nem egész telekkel, hanem negyed telekkel gazdálkodhattak, ez kb. 5-7 holdat jelentett, ami a mindennapi megélhetéshez sem volt elegendő. Lotz Márton, Lotz János édesapja a 19. század végén született. Nagyon szerencsétlen, szomorú sorsa volt, mert a szülei korán meghaltak, s így az árvát egy család kegyelemkenyéren nevelte fel. Lotz Márton megnősült Somogyvámoson, és megszületett az első gyerekük, egy kislány, akit a nagyszülők gondjaira bíztak, s 1910-ben kivándoroltak Amerikába munkát keresni. Azért mentek el, hogy egy kis pénz szerezzenek, s ezzel megteremtsék a családja jobb megélhetését. 1910-1920 kinn élt a család Amerikában, s ott született Lotz János 1913. március 23-án,  második gyermekként,  aki életének első 7 évét  Amerikában töltötte. Nehéz meghatározni, hogy merre jártak, mert a munkakeresés miatt gyakran változtatták lakóhelyeiket, de azt tudjuk, hogy amikor János 6 éves és iskolaköteles lett, akkor Detroitban kezdte meg az iskolát. Nem végleg települtek ki, az apának az volt a terve, hogy pénzt gyűjt, és majd hazatérve a megélhetési gondjaikat meg tudja oldani. A hazaküldött pénzt azonban a nagyszülők hadikötvényekbe fektették, s az első világháború elvesztése után ezek a kötvények már semmit nem értek. A pénz elveszett. Mégis hazajöttek Lotzék, a honvágy vezette őket, így 1920-ban visszatértek a régi, somogyvámosi szülői házba. János ekkor 7 éves volt, s a somogyvámosi evangélikus elemi népiskolában folytatta tanulmányait. Ott Böhm (Böjte) Sándor volt a tanító. Böhm Sándor fiai a bonyhádi gimnáziumban tanultak, mindkettőt jól ismertem, az egyik fölöttem járt egy évvel, a másik alattam járt egy évvel. Böhm tanító bácsi csodálkozva látta a 7 éves Jánoska szellemi adottságait, aki magyarul, németül, angolul folyékonyan beszélt. Amikor a 4. osztályt elvégezte, rábeszélte a szülőket, hogy gyermeküket taníttassák, de a szegény sorsú szülők erre nem vállalkozhattak. Ekkor Böhn Sándor felvette a kapcsolatot a bonyhádi evangélikus gimnáziummal, ahol megígérték, hogy a gimnázium a tehetséges gyermeket taníttatja, ingyen. Így került Lotz János 1923-ban ide, Bonyhádra, ahol az internátusban teljes ellátást kapott, szállást, háromszori étkezést, mindezt tandíjmentesen. Faik János igazgató még azt is megígérte, hogy alkalmanként ruhasegélyt is kiutalnak neki. Van még egy apróság, amire ki lehet térni. Mikor az apa elhozta ide a fiát, és bemutatta az elemi iskolai bizonyítványt, akkor az 5-6. évről is ki volt töltve a bizonyítvány, pedig Jánoska koránál fogva azt még nem végezhette el. Valami csalafintaságot látott ebben Faik igazgató úr. Aztán kiderült, hogy Böhm tanító bácsi azért állította ki az 5-6. évről is a bizonyítványt, mert a gyermek értelmi képességei és ismeretei alapján jogosnak tartotta az ötödik és hatodik osztály elvégzését is igazoló bizonyítványt. Faik igazgató úr 1-2 kérdést tett fel a 10 éves Jánoskának, aki fantasztikus válaszokkal lepte meg, úgy hogy ezt a törvénytelenséget, szabálytalanságot nem firtatta tovább. Lotz János így lett 10 évesen a bonyhádi evangélikus gimnázium tanulója.

 

 

3. ebben az időben a bonyhádi gimnáziumban évtizedes múltra tekintett vissza a Petőfi Sándor Önképzőkör.Lotz János ötödikes diákként 1927-ben lett ennek a körnek a tagja, s 1930-ban ő lett a kör ifjúsági elnöke. Milyen tevékenységgel érdemelte ki ezt a megtisztelő címet?

 

A kisdiák mind a nyolc évét kitűnő eredménnyel végezte, csak jeles osztályzatai voltak, magatartása is példamutató volt. Vannak olyan feljegyzések az iskolatársaitól és az évkönyvekben, hogy melegszívű, jókedélyű, segítőkész, játékos, kedvenc sportja volt a labdarúgás, sakkozott, mindenkit legyőzött. Segített az osztálytársai tanulmányi munkájában is, és a cserkészetnek is lelkes híve volt. Tehát egy remek diák volt, aki meghálálta az ingyenes tanulás által biztosított lehetőségeket. Akkoriban a felsős diákoknak ötödiktől nyolcadikig volt lehetőségük az önképzőkörbe járni , mely a bonyhádi gimnáziumban  1908-ban alakult meg. Ez a diákok tehetségét, előadókészségét, versírását, prózaírói tehetségét kutatgatta, és a diákoknak itt volt lehetőségük saját verseik, novelláik, műfordításaik bemutatására, vagy szabad előadásokat tartottak az irodalomban vagy más tudományágakban. Az önképzőkörben pezsgő élet folyt, s Lotz János már hatodikos diákként megjelent első versével, fordított latin költőktől, pl. Horatiustól, német költőktől, különösen Heine tetszett neki, és meglepően jól beszélt angolul, így az angol irodalom kiválóságaitól is beadott műfordításokat. Írt novellákat, elbeszéléseket, irodalmi jellegű dolgozatokat a ballada fejlődéséről. Ezeket a munkákat az önképzőkörben előadva megvitatták és minősítették. Az önképzőkör a demokráciának tulajdonképp egy kis műhelye volt, mert ott szabadon elmondhatta mindenki az elhangzott műsorral kapcsolatos véleményét, vitatkozhattak a diákok, végül szavazással minősítették a produkciókat. Lotz Jánosnak több munkája, verse, műfordítása, prózája az Érdemkönyvben is megtalálható, mert a legjobbakat, a legkiválóbb alkotásokat rögzítették, és ma is olvashatóak. Amikor nyolcadikos diák lett, akkor megválasztották az önképzőkör elnökének. Ez azt jelentette, hogy ő volt az ifjúság vezérembere. Nagyszerű elődei voltak, 1928-ben érettségizett itt Kardos Tibor, a későbbi Kossuth Díjas reneszánsz humanista kutató egyetemi tanár, 30-ban érettségizett itt Gál István, a bonyhádi születésű Babits kutató,  a magyar irodalommal és Illyéssel foglalkozó irodalomtörténész. 1930-ban pedig Lotz János lett az ifjúság vezetője.

 

 

4. Hajas Béla, aki a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság tagjaként tevékenykedett, nyolc évig volt Lotz János osztályfőnöke és magyar-latintanára. Milyen hatással volt Hajas Béla Lotz Jánosra?

 

Hajas Béla, akinek a képe itt található a könyvtárban, a gimnázium tudós tanára volt. Lotz János róla felnőttkorában a következőket írta: „A nyelvtan iránti érdeklődést Hajas Béla ébresztette fel bennem. A latin és magyar szövegek pontos, minden részletre kiterjedő elemzésének nagy szerepe volt abban, hogy későbbi munkáimban igyekeztem elkerülni a tetszetős, de a valóságot nem híven tükröző megoldásokat.” Tehát példaképe volt Hajas Béla, aki az iskolai évkönyvekben Horatiusról, Berzsenyiről írt, és van egy remek füzete Vörösmarty Mihály és Perczel Etelka kapcsolatáról, ami Budapesten az Irodalomtörténeti Füzetekben jelent meg. Precíz tanárember volt, engem elsőben tanított, aztán igazgató lett 1932-1938-ig, és átadta az osztályt másik tanárnak.

 

 

5. Lotz János kivételes tehetségű diák volt, aki minden tanév végén pénzjutalmat kapott az  iskolai alapítványtól. Milyen tevékenységekért jutalmazták meg?

 

Ma is divat és szokás, hogy a jeles és a példamutató tanulókat jutalomban részesítik. Lotz János év végeken hol szorgalmáért, hol hitbuzgóságáért, hol tudományos felkészültségéért kapott stipendiumot, azaz pénzjutalmat. Ugyanakkor az Önképzőkör minden évben kiírt pályázatokat a diákok számára versre, műfordításra, elbeszélésre, novellára, irodalmi művek elemzésére. Amikor hetedikes volt, akkor az Önképzőkör összes kiírt pályázatát megnyerte. Ezekért 5-50 Ft-os pénzösszeget kapott, ami a szegény sorsú tanuló számára jelentős értéket jelentett, magyarul tudott magának venni egy pár cipőt vagy ruhadarabot. Nyolcadikos korában aztán már nem indulhatott, mint ifjúsági elnök, mert ő a bíráló bizottság tagja volt, de a belmisszió körben , mely egyházi diákkör volt, ott nyert 50 pengős pályázatot. A pengőről még annyit jegyeznék meg, hogy a 30-as években 1 q búzának az ára volt 5-6 pengő. Most ezt ha átszámítjuk ez 30 000 ezer forintos  pénzjutalom volt. Minden szempontból kiváló, dicséretes munkát végző diák volt,  s amikor 1931-ben érettségizett, akkor a záró tantárgyak mind a 25 jegye  jeles volt. Szóval minden szempontból mintaember volt, akit a bonyhádi gimnázium felkarolt, s ő ezt soha nem felejtette el. Hogy ő világhírű nyelvész lett, azt ő ennek az iskolának köszönhette. Lotz János, amikor a 1939-ben stockholmi egyetemi tanár lett, akkor az első fizetéséből 1000 pengőt küldött ide, és abból a gimnázium megalapította a Lotz János könyvtárat. Mi annak idején nem vásároltunk tankönyveket, hanem az iskolai segélykönyvtárból kölcsönöztünk, amire vigyázni kellett, nem lehet bajuszt meg füleket rajzolni az íróknak. 50-70 fillérért kaptunk kölcsönkönyveket. Lotz János azért küldte azt a pénzt, hogy a szegény gyerekeknek még azt a pár fillért se kelljen kifizetni, hanem megkapták a tankönyveket ingyen használatra. Júliusban ezt beszolgáltattuk, de ha elvesztette vagy ha összefirkálta valaki, azt meg kellett fizetni. Így egy tankönyv több generációt is kiszolgált. Megkönnyítette a tanulóknak anyagi szempontból a tanulását. Lotz János állampolgárságától megfosztották, 1963-ban kapott először engedélyt, hogy Mo-ra jöjjön, Bonyhádra sajnos nem jutott el, amikor 1971-ben egyik bonyhádi barátja Kovács Zoltán meghívta, de akkor már súlyos szívbeteg volt, és nem tudott eljönni. Később hallottuk, hogy 1973-ban meghalt, 60 éves volt.

Lotz Jánosról utcát neveztek el 1990-ben Bonyhádon, a Szecska városrészben.

 

(Készítette a Lotz János anyanyelvi szakkör diákja, Horváth Tímea. Felkészítő tanár: Lenczné V. Judit)

Bonyhád, 2006. december 14.