Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A 2011. márciusi  Lotz János verseny alkalmából

 

Képzeljék el, hogy nyugodt álmukat egy kép zavarja meg, amelyben egyedül vannak az éjszakai erdőben, a hideg földön alszanak, egy kőszikla a párnájuk, a sötétben farkasok üvöltése hallatszik. Önök mégsem félnek, mert tudják, hogy a kőből alapot, porából téglát készíthetnek, az erdő fájával szolgálja az építkezést, a farkas pedig megszelidíthető. Amikor ébredeznek kényelmes, biztonságot nyújtó otthonukban, ahol a meleget árasztó kandalló előtt hűséges kutyájuk pihen – e rémálom szertefoszlik.

 

Ismereteink, tudásunk az, amelynek segítségével felépítjük életünket, emberi környezetünket. Fáradhatatlanul tanulunk, rögzítjük ismereteinket, tanítunk, és újra kutatjuk az ismeretlent.

Csakis a tudomány segítségével őrizhetjük meg az ősi bölcsességet. Írásbeliség nélkül ősidők dalai, történetei rég feledésbe merültek volna. Történelmi eseményeket sem tudnánk felidézni, vagy - ami tán rosszabb – tévesen maradnának fenn, ha tanulmányok nem őriznék hitelességüket. Természetesen a modern tudományok, új keletű technológiák is elődeink felfedezéseire épülnek.

 

Lotz János a tudomány, a tanulás – tanítás elkötelezettje volt, és Önök e versennyel az ő tiszteletének adóznak. Tudom, hogy nagyon büszke lenne arra, hogy nevét, személyét ily nagy tisztesség éri, ha tudná, hogy az általa oly nagyra becsült anyanyelv tanításának, tanulásának még ma is része az ő munkássága.

 

De az igazi elismerés a jelenlévőket illeti. Azokat, akik a versenyt megszervezik, a feladatokat összeállítják, előadásokat szerveznek. Az elkötelezett tanárokat, akik biztosítékai annak, hogy tanítványaik megfelelő felkészítést kaptak, hasznosítható tudást szereztek, minden szükséges útravalóhoz hozzáférnek. A szülőket, családtagokat, szűkebb közösségeket, akiknek nevelő, támogató segítsége a fiatalok fizikai és szellemi fejlődését szolgálja.

És végül, de nem utolsó sorban, tiszteletet érdemelnek a tanulók, akik önként és céltudatosan vállalják a megmérettetést, és érnek el dicséretre méltó eredményeket.

 

 

Engedjék meg, hogy Lotz János és a Lotz család nevében köszönetemet fejezzem ki mindezért.

Fogadják személyes hálámat, Önök mindannyian, kiváltképp azért, hogy édesapám emlékét ápolják, ezzel lehetővé teszik, hogy köztünk lehessen.

 

 

2011. március 16.

                                                             

 

 

                                                          Charles Peter Lotz

Fordította: Futár Rajmundné

F